Az elektromos rásegítéses kerékpár kiválasztásánál az első kérdés, hogy egyáltalán e-bike-ot érdemes-e vásárolnunk. Ezután következik a további dilemma, ugyanis e-bike-ból közel annyifélét találunk a piacon, ahány hagyományos kerékpár-kategória létezik.
E-bike kontra robogó:
Az e-bike-okat nyilván a hagyományos bringákkal és a robogókkal érdemes párba állítani, amikor arról döntünk, milyen „járművet” válasszunk. A robogókkal való összevetésben valóban „csak” járművekről beszélünk. Akinél így merül fel a kérdés, az valószínűleg közlekedésre kívánja használni az elektromos rásegítéses bringát. Egy e-bike fő előnyei a robogóval szemben, hogy egyszerűbben mozgatható, felvihetjük lakásba, vagy munkahelyünk folyosójára is, a városban olyan helyekre is bejutunk a nyeregben ülve, ahová robogóval sem. Nyilván az üzemeltetés is sokkal egyszerűbb, minimális energiaigénnyel egy konnektorról tölthető, és az irányítása is pont olyan könnyed, mint egy hagyományos kerékpáré. Sokaknál fontos előnyként jelentkezhet, hogy egy pedelec e-bike-ot tekerve azért mégis megmarad a mozgás élménye, hasonlóan egy hagyományos bringához, a modern nyomatékszenzoros pedelecek pedig új perspektívákat nyit meg a túrázás, sportolás felé is, ami egy robogónál elképzelhetetlen. Hátrány lehet a robogóhoz képest, hogy az európai szabványok szerint készült pedelec-kerékpárok csak 25 km/h-ig adnak rásegítést (a 45 km/h-ig dolgozó S-pedelec már egy másik szabvány, ami több országban rendszámköteles). „Száguldozni” tehát nem lehet egy pedelec bringával, ugyanakkor a gyakorlatban belvárosi közlekedésben nem sokat nyerünk a 25 km/h feletti tempóval. További komoly hátrány az elektromos rásegítéses kerékpárok ára, főleg ha a használtpiacon kapható robogókra gondolunk. Utóbbiak ugyanis már abszolút értékben olcsóbbak, mint az e-bike-ok, ráadásul kevésbé érhet minket kellemetlen meglepetés az akkumulátort tekintve. Használt e-bike-ot inkább csak szaküzletben érdemes vásárolni, ahol nem vernek át minket például az akkumulátor állapotával kapcsolatban. Utóbbit egy kéz között gazdát cserélő e-bike-nál nehéz megvizsgálni. Ha nincs szerencsénk, egy új akkumulátor beszerzése több százezres plusz költséget jelenthet.
E-bike vagy hagyományos kerékpár?
Akik ezeket a sorokat olvassák, valószínűleg a hagyományos bringákkal szokták összevetni a pedeleceket. Kezdjük az összehasonlítást az „ellenkező irányból”, vagyis kinek nem érdemes e-bike-ot vásárolnia. A 25 km/h-s rásegítési limit miatt azok, akik szinte kizárólag sík terepen tekernek, nem biztos, hogy át fogják érezni a pedelecek nagyszerűségét, hiszen 20-25 km/h-ig síkon önerőből sem kell tennünk túl nagy erőfeszítést a haladáshoz. Azoknak sem érdemes magyarázni, miért jó az e-bike, akik túl kötött elvek szerint élnek, és ragaszkodnak hozzá, hogy a kerékpározás egyet jelent a kizárólag önerőből tekeréssel. Városi közlekedésben pedig azoknak érdemes még mérlegelni, akik rendszeresen hagyják őrizetlenül a bringát kockázatos helyeken, hiszen egy többszázezer forintot érő kétkerekű vonzó lehet a tolvajoknak. Itt azonban elfogynak az ellenérvek, a továbbiakban inkább azt taglalnánk, kinek, milyen pedelecet érdemes választani.
Pedelec kategóriák
Többféleképpen kategorizálhatjuk az elektromos rásegítéses bringákat. Eleve fontos hangsúlyozni, hogy ebben az írásban már csak pedelecekről beszélünk, a „gázkaros”, vagyis manuálisan működtethető e-bike-okat a KRESZ vagy egyéb szabályozások szerint sem sorolhatjuk a kerékpárok közé. A pedálszenzoros pedelecek jelentik a következő lépcsőt az e-bike evolúcióban. A rásegítés itt a pedálozással szinkronban alakul, dinamikája még nem követi erőfeszítéseinket. Közlekedésre megfelelnek ezek a kerékpárok, de ha a bringázás eredeti élményét is keressük, akkor a nyomatékszenzoros pedelecek közül kell választanunk. Bővebb írásunk a pedelecek jellemzőiről: http://ebikeproject.hu/a-modern-e-bike-a-pedelec/
A pedeleceket csoportosíthatjuk a meghajtás szerint, így a két fő csoport a középmotoros és az agymotoros konstrukciók. Mindkét fajtából létezik alap, közép és felső kategória, nem „jobb” egyik a másiknál. A piacon több középmotoros megoldással találkozunk, és a legnagyobb gyártók is főleg ilyen irányba fejlesztenek, nem véletlenül. A középmotoros konstrukciók talán a legmegbízhatóbbak, üzemeltetés szempontjából is nagyon egyszerűek, és a teljesítményük is általában nagyobb az agymotoros verzióknál. Ráadásul a kerékpár súlyelosztása szempontjából is ez az ideális elrendezés. Az agymotoros konstrukciók városi, túra és mountain bike kategóriákban egyre ritkábbak, korábban egyik előnyük a visszatöltés lehetősége volt. (Akkumulátor ugyebár csak úgy tölthető vissza, ha az ehhez szükséges energiát a forgó kerék szolgáltatja.) Napjainkban agymotoros rásegítést inkább országúti bringáknál használnak, aminek egyszerű az oka: viszonylag könnyű a rendszer egy hasonló árú középmotoroshoz képest. Vagyis agymotorban országútisoknak érdemes gondolkozni, akiknek nincs szükségük hatalmas plusz teljesítményre és az is fontos, hogy a kerékpárról ne ordítson messziről elektromos rásegítéses mivolta. Egy olyan országúti pedelec, ahol agymotort alkalmaznak, az akkumulátor pedig szépen a vázba illeszkedik, ránézésre nem is nagyon különbözik egy hagyományos kerékpártól. Meghajtást tekintve tehát általánosságban elmondható, hogy legtöbb esetben középmotoros bringát érdemes választani.
Az akkumulátor elhelyezkedése szempontjából is különböznek a pedelecek. A drágább modelleknél már törekszenek a rejtett akkumulátor megoldásra, amikor a vázba simul ez az elem. Valóban ez a legesztétikusabb elrendezés, de érdemes figyelni rá, hogy az akkumulátort könnyen ki tudjuk venni a bringából, mert vizes tisztításnál nem szerencsés, ha nem tudunk könnyen hozzáférni az érintkezési pontokhoz. Az első kulacstartó helyén a váz vonalából kimagasló akkumulátorok már inkább csak alap- és középkategóriában jellemzőek. Semmi hátrányuk nincs azonban, hacsak az nem, hogy elveszik a helyet egy kulacstartótól. Egyébként könnyen eltávolíthatók, praktikusak. A harmadik fő csoportot a csomagtartó alá helyezett akkumulátorok képviselik, ezeket főleg trekking, túrakerékpárokon figyelhetjük meg. Ha alapfelszereltség a csomagtartó, teljesen logikus ez az elhelyezés, ráadásul a vázon marad hely két kulacsnak is. Találkozhatunk olyan pedelecekkel is, melyekre opcionális plusz akkumulátort szerelhetünk fel, például kulacstartó helyére. Ebben a kérdésben könnyen meghozhatjuk a logikus döntést, ha tudjuk, hogyan használjuk majd leendő bringánkat.
A pedeleceket – hasonlóan a hagyományos kerékpárokhoz – leginkább a felhasználási terület szerint érdemes kategorizálni, és ennek megfelelően megtalálni a nekünk való modellt. Így elektromos rásegítéssel is választhatunk városi kerékpárt, túrakerékpárt, mountain bike-ot, vagy országútit is.
Pedelec city bike-ok: A városi elektromos rásegítéses kerékpárokat általában azok választják, akiknek alapvetően a városi közlekedés a céljuk a kerékpárral.
A modern pedelec rendszerek közül a legegyszerűbbek (legolcsóbbak) is tökéletesen teljesíti azokat a funkciókat, melyekre szükségünk van a városi forgalomban: különböző erősségű programmódok, emelkedőkön használva is minimum 60-70 kilométeres hatótáv egy feltöltéssel, megbízható működés hosszú távon. Példaként ilyen a Bosch Active Line szériája. A 6-700 000 Ft-os belépő ár mellett már csak arra figyeljünk, hogy fel van-e szerelve azokkal a városi kiegészítőkkel, amire vágyunk: világítás, sárvédők, csomagtartó, kitámasztó. Persze lehet fokozni az extra felszereltségeket, a designt, komolyabb rendszerben is gondolkozhatunk, pénztárcától függően.
Túra pedelecek: Innentől kezdve már csakis a korszerűbb nyomatékszenzoros pedelecekről beszélünk és a klasszikus csomagos kerékpártúrákhoz számtalan pedelec modell közül választhatunk, azonban a városi e-bike-okhoz képest már jobban oda kell figyelni egyes paraméterekre.
Fontos például a hatótáv. Ha aszfalton 100 kilométer fölötti túrákat (terepen, erdei utakon ugyanez kb. 60 km-nek felel meg) szeretnénk abszolválni folyamatosan, erősebb üzemmódban használva a rásegítést, szükségünk lesz komolyabb akkumulátorral működő rendszerre. Az alsó-középkategóriás pedelecek itt már elvérezhetnek. Figyelembe kell azt is venni, hogy az esetleges nehéz csomagok is tovább növelik az amúgy sem könnyű kerékpár és a bringás össztömegét. Emiatt nagyobb motorerőre is szükség lehet. A komolyabb túra-pedelecek már olyan árkategóriát képviselnek, hogy a nevesebb gyártók nem engedhetik meg maguknak a silány minőségű alkatrészek használatát, a specifikációt így már nem annyira érdemes töviről-hegyire kivesézni. Mindenesetre a minőségi (lehetőség szerint Shimano középkategória) tárcsafék meglététéről győződjünk meg. Ha az első komolyabb pedelecünk vásárlása előtt állunk, akkor nem gondolnánk, mennyire fontos egy igazán jó kitámasztó felszerelése, pláne egy időnként csomagokkal megpakolt e-bike esetében. Magyarázatként kezdjünk el számolni: 25 kg a kerékpár, 20 kg málhával – messze nem ugyanaz, mint egy 14 kilós cross/trekking, amit elbír bármilyen kitámasztó. Falnak és egyéb tereptárgynak támasztani egy igazán nehéz bringát pedig macerás. Úgyhogy figyeljünk oda nagyon erre az alkatrészre. Összességében ha komolyan gondoljuk a túrázást, ebben a kategóriában már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni egy jó bringáért, nagyjából 1 000 000 Ft környékén.
Mountain bike-ok elektromos rásegítéssel: Pont ugyanolyan sok alkategóriát különböztetünk meg, mint a hagyományos mountain bike-ok között.
Az ár szempontjából szeretnénk felhívni a figyelmet egy érdekességre. Kezdjük azzal, hogy ha alapul veszünk egy hagyományos hegyikerékpárt, nagyságrendileg félmillió forintot hozzáadva kapjuk meg az elektromos rásegítéses változatot. Vagyis ha rásegítés nélkül egy 2-300 000 forintos hobbikerékpár az ideális számunkra, akkor relatíve óriási különbséget jelent árban egy 7-800 000 forintos pedelec. Ha viszont kemény terepeken jól felszerelt összteleszkópos mountain bike-ot nyúzunk, akkor százalékosan egyre kisebbek a különbségek. Például egy 1 000 000 forintos hegyikerékpár 1 500 000 forintos pedelec „párja”, már „csak” másfélszer annyiba kerül. És itt következik az elején említett érdekesség. A hagyományos mountain bike-oknál egymillió forint felett a finomabb csillapítás mellett már főleg csak a könnyebb alkatrészek növelik az árat, hiszen egy 12 kg-os bringával hatékonyabban sportolhatunk, mint egy 14 kg-ossal. A pedelec mountain bike-oknál ezek a különbségek a gyakorlatban értelmüket veszítik, mindegy, hogy 22-, vagy 24 kg az össztömeg. Vagyis előfordulhat, hogy a pedelec mountain bike a karbon váz helyett egy nehezebb, de ugyanolyan jól működő alumínium vázzal, nehezebb, de ugyanolyan jól működő váltórendszerrel, nehezebb és jobban működő fékrendszerrel nem drágább, mint egy könnyű hagyományos mountain bike. Ezen a ponton a vásárlónak azt kell eldönteni, hogy a terepen átélt élmény a fontosabb számára, vagy a szikár sportteljesítmény… A nagyobb rugóutas all-mountain/enduro kerékpárokkal szinte versenyzői, de minimum sportoló kondi kell ahhoz, hogy terepen, meredek emelkedőkön ne legyen szenvedés a felfelé haladás. Egy 24 kg-os e-bike fullyval ez sportos élmény. Amikor e-mountain bike-ot választunk, azt kell látni, hogy kevésbé számítanak a grammok, mint egy adott alkatrésznek köszönhető egyéb előnyök, hiszen a grammok okozta hátrányt kompenzálja az elektromotor. Így e-mountain bike esetében nyugodtan gondolkozhatunk össztelósban, nagyobb rugóútban, hiszen fel fogunk jutni az emelkedőkre, csak éppen biztonságosabb és kényelmesebb lesz az előre haladás, így a sportolás élménye is teljesebb lehet. Érdemes ballonosabb, úgynevezett pluszos gumikat választani, hiszen hiába nehezebbek és nagyobb a gördülési ellenállásuk, alacsonyabb nyomással használhatjuk őket, nagyobb felületen érintkeznek a talajjal, sokkal jobb lesz a kanyarstabilitás. Így nemcsak biztonságosabb, de élménydúsabb lesz a lejtmenet. Aki rendszeresen használ hagyományos és pedelec mountain bike-ot is, tudja, hogy a pedelec nyergében gazdaságos (ECO) rásegítéssel kb. hasonló érzés feltekerni egy emelkedőn, mint egy könnyű hagyományos cross country sport géppel. Lefelé viszont ég és föld lehet a különbség egy all mountain/enduro pedelec javára. A konklúzió tehát az, hogy minél többet áldozunk egy mountain bike-ra (és nem a számokban kifejezhető sportteljesítmény a cél, hanem a természetben sportolás élménye) annál inkább érdemes elektromos rásegítéses mountain bike-ban gondolkozni.
A hagyományos kerékpár kategóriákat jól ismerők számára talán feltűnt, hogy kimaradt a cross trekking kategória. Ennek az oka, hogy a pedelecek között nincs is nagyon létjogosultsága. Eredetileg a cross kerékpárok átmenetet képeznek a túrabringák és a mountain bike-ok között, a kevésbé ballonos, általában futóéles gumival kisebb a gördülési ellenállás aszfalton, mint egy mountain bike esetében, tehát gyorsabbak. A pedelecek világában ezt a kis különbséget bőven kompenzálja az elektromos rásegítés, tehát aki a hagyományos kategóriák közül cross trekkinget választana, elektromos rásegítéssel nyugodtan döntsön egy túrahasználatra szánt merevfarú e-mountain bike mellett.
Országúti és gravel e-bike-ok:
Akárcsak a hagyományos társaik esetében, a pedelec országútikat tekintve is ádáz küzdelem dúl a gyártók között, hogy ki rukkol elő könnyebb és sportosabb vonalvezetésű bringával. Ez nem mindig válik az egyéb funkciók teljesítésének javára. Ugyanakkor valóban ebben a kategóriában számít leginkább a tömeg, hiszen a 25 km/h-s limit miatt az országúti pedeleceket a bringázás jelentős részében rásegítés nélkül tekerjük, mivel síkon önerőből is könnyedén hajtunk 30 km/h körül. Országúti e-bike-oknál természetesen a meredek emelkedőkön kap nagy szerepet az elektromotor. Fontos lehet tehát, hogy olyan rendszerrel legyen szerelve a bringa, aminek nincs belső ellenállása tekerés közben, ha nem használjuk a rásegítést. Az agymotoros modellek tekerés közben nem hátráltatnak és a középmotoros rendszerek között is van olyan – például a német Fazua – ahol kiküszöbölték ezt a problémát. Akadnak viszont olyan középmotoros megoldások, ahol – ha csak észrevehetetlenül minimálisan is – de hátráltat a bolygómű a tekerésben. Számos kerékpárgyártó az országúti e-bike-ját közösen fejleszti a pedelec rendszer gyártójával, és nagyon fejlett megoldások születnek, ezért itt a legnehezebb általános vásárlási tanácsot adni. Mégis talán alapszabály, hogy olyan országúti pedelecet keressünk, melyen akkor is jól éreznénk magunkat, ha nem lépne működésbe az elektromotor. Ezen túl pedig talán a hatótáv a legfontosabb, hogy ne maradjunk energia nélkül akkor sem, ha bőven 100 kilométer fölötti távokat szeretnénk teljesíteni nagyobb hegyekkel megtűzdelve. Országúti pedeleceknél sokszor csak egy 1000 méter szintkülönbségű hosszan tartó hegymenetben mutatkozik meg a rendszer gyengesége, felforrósodik az akár egy órán keresztül bekapcsolt sport/turbo üzemmódban. Ezt vásárláskor nem láthatjuk, érdemes tájékozódni tesztekből vagy megfogadni a megbízható szaküzletekben kapott tanácsot.
„E-bike-ot az e-bike boltból”
Zárszóként röviden össze lehet foglalni, hogyan válassz pedelec kerékpárt: Tájékozódj minél alaposabban, legyen világos számodra, mire szeretnéd használni a bringát. Érdemes részt venni szervezett e-bike teszt-eseményeken is, mert teljesen más megtapasztalni az élményt, mint csak beszélni róla. Ha már biztos vagy benne, mit akarsz, keress fel egy megbízható szaküzletet, ahol sokféle márka e-bike modelljeit kínálják. Az elektromos rásegítéses kerékpároknál a hagyományos bringákkal ellentétben hosszú távon nem lehet kikerülni a jó kapcsolatot egy szaküzlettel, hiszen szükség van időnként szoftverfrissítésekre, garanciális probléma esetén pedig általában csak márkaképviselőn keresztül vezet az út a gyártóhoz. Míg egy hagyományos bringa esetében – ha értünk hozzá – nagyjából látszik, mit vásárolunk, az e-bike-oknál előfordulhatnak rejtett hibák, ezért használt pedelecet is szaküzletben érdemes csak beszerezni, ellenkező esetben kellemetlen meglepetés érhet utólag komoly ráfizetés formájában.
